A fal és a létra

Mielőtt pálcát törnénk mások felett,nézzünk szembe, kik vagyunk mi ott bent.A szó csak akkor lesz igaz és súlyos,ha belső rendünk már szilárd és biztos. Régi hitek, beidegződések dolgoznak csendben,észrevétlen irányítják,

A világ nem börtön, igaz – csak kissé zárt,sok a lakat és kevés a kulcs hozzá.De ha nem nézünk oda, máris minden szabad,legalábbis papíron, elvben, tudatalattiban. Éjjel a fal hideg,

A szóbeszéd rég súgta: az igazság futva utolér,a hazugság sánta lábbal messze soha nem ér.De fordult egyet a kor, s a rend most meginog,a futó hazugság győz, s az igazság

Ha egymagad szólsz egy láthatatlanhoz,kórlap kerül a neved alá most.Ha tömeg súgja az elképzelthez ugyanazt,ott már a kollektív hit az úr, nem az agy. Képzelethez szólsz? Orvos jön érted,tömegben képzelegsz?