ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,
s van, kitől elválasztott az idő, jókor,
Attól még nem volt hiábavaló a múlt,
hogy egy darabig együtt vitt az út.

Az emlék nem lánc, ha szabadon viseljük,
nem börtön a múlt, ha helyén kezeljük,
mert lehet úgy nézni a tegnapi mára,
hogy közben a lábunk a holnapot járja.

Nem minden múltat kell visszahozni,
nem minden ajtón kell újra kopogni.
Van, amit végleg el kell engedni,
hogy újra megtanuljunk őszintén nevetni.

Nem kell a tegnapban sátrat verni,
nem kell minden régi álmot újra keresni,
a múlt legyen csendes útitárs,
ne vállunkra nehezedő, súlyos óriás.

Az emlék nem lánc, ha szabadon hordozzuk,
nem börtön a múlt, ha helyére rakjuk,
lehet úgy nézni a tegnapi mára,
hogy közben a lábunk a holnapot járja.

Mert ami elmúlt, nem lesz soha ugyanaz,
ha visszanézünk rá, más fényt kap minden arc.
Mi is változunk, mire újra visszanézünk,
mást látunk mindenben, mint amit akkor átéltünk.

Vedd tudomásul:
Újra melegítve csak a töltöttkáposzta jó!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magamnak lenni

Szeretnék önmagam lenni, de pechem, hogy minden reggel más fickó kel fel. Tegnap még filozófus, ma krumplis lángosos, holnapra ki tudja? Talán légtornászos. Magam után futok, mint csirke az udvarban,

A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull, a fej határozott, változatlanul. A fénylő koponya csupán jel, a bölcsességnek kell a hely. Aki mindig vállalja sorsát, az nem rejtegeti homlokát. Mosolyog, büszkén

A Tűztorony éneke

Régtől fogva áll a torony, idők viharán át, mint hatalom. Kő-bástyában múlt szava leng, ősök hűsége a falakban zeng. Harang szólt, ha láng közelt, őrködve intett, tűz van – emberek.

Boszi borozó

Sopron város oldalában, pince bújik mély homályban, Boszi borozó, jó tanyája, boros kedvnek szép hazája. Vörösborok vére csordul, pohár alján fénybe fordul, ki baráttal ül az asztalnál, annak szava messze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!