ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,
s van, kitől elválasztott az idő, jókor,
Attól még nem volt hiábavaló a múlt,
hogy egy darabig együtt vitt az út.

Az emlék nem lánc, ha szabadon viseljük,
nem börtön a múlt, ha helyén kezeljük,
mert lehet úgy nézni a tegnapi mára,
hogy közben a lábunk a holnapot járja.

Nem minden múltat kell visszahozni,
nem minden ajtón kell újra kopogni.
Van, amit végleg el kell engedni,
hogy újra megtanuljunk őszintén nevetni.

Nem kell a tegnapban sátrat verni,
nem kell minden régi álmot újra keresni,
a múlt legyen csendes útitárs,
ne vállunkra nehezedő, súlyos óriás.

Az emlék nem lánc, ha szabadon hordozzuk,
nem börtön a múlt, ha helyére rakjuk,
lehet úgy nézni a tegnapi mára,
hogy közben a lábunk a holnapot járja.

Mert ami elmúlt, nem lesz soha ugyanaz,
ha visszanézünk rá, más fényt kap minden arc.
Mi is változunk, mire újra visszanézünk,
mást látunk mindenben, mint amit akkor átéltünk.

Vedd tudomásul:
Újra melegítve csak a töltöttkáposzta jó!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.

A sturcspirál

Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat

Élj úgy, mint a Télapó

Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a

A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!