ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,
s van, kitől elválasztott az idő, jókor,
Attól még nem volt hiábavaló a múlt,
hogy egy darabig együtt vitt az út.

Az emlék nem lánc, ha szabadon viseljük,
nem börtön a múlt, ha helyén kezeljük,
mert lehet úgy nézni a tegnapi mára,
hogy közben a lábunk a holnapot járja.

Nem minden múltat kell visszahozni,
nem minden ajtón kell újra kopogni.
Van, amit végleg el kell engedni,
hogy újra megtanuljunk őszintén nevetni.

Nem kell a tegnapban sátrat verni,
nem kell minden régi álmot újra keresni,
a múlt legyen csendes útitárs,
ne vállunkra nehezedő, súlyos óriás.

Az emlék nem lánc, ha szabadon hordozzuk,
nem börtön a múlt, ha helyére rakjuk,
lehet úgy nézni a tegnapi mára,
hogy közben a lábunk a holnapot járja.

Mert ami elmúlt, nem lesz soha ugyanaz,
ha visszanézünk rá, más fényt kap minden arc.
Mi is változunk, mire újra visszanézünk,
mást látunk mindenben, mint amit akkor átéltünk.

Vedd tudomásul:
Újra melegítve csak a töltöttkáposzta jó!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!