PENGEÉLEN

A penge élén járunk, hol nincsen irgalom,
lépteink mögött marad az üres nyugalom.
Alattunk örvénylik a mély, sötét verem,
felettünk ragyog a még tiszta kegyelem.

A penge élén nincs biztos irány,
csak egy halk hang, mely azt mondja: talán.
Talán most sikerül, talán nem zuhanok,
talán megtalálom, amit rég kutatok.

A pengeélen nincs helye hazugságnak,
ott nincs szükség szépített világnak.
Végre értjük, amit sokáig tagadtunk:
a legnagyobb csatát önmagunkkal vívtuk.

Aki a penge élén jár, már nem kér kegyelmet,
ismeri az élet szépségét és a veszteségeket.
Minden rossz döntés egy láthatatlan kés,
mely önmagunkban ejt örök metszést.

Így maradok még én is a penge élén,
a múltam árnyával, a jövőm reményén,
mert bár néha tartok attól, ami vár,
mégis lépek tovább – amíg bennem él a vágy.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!