Mikor már késő

Fiatalon az ember könnyen szétszalad,
minden szépről azt hiszi: örökre ott marad.
Nagy terveket cipel, mint ünnepi zászlókat,
s közben nem hallja meg a halk igazságot.

De van huszonéves, ki már csendesen figyel,
s van vén ember, ki örökké csak perel.
A kor nem jelent feltétlen mélységet,
csak több lehetőséget a felismerésekhez.

Az idő halkan dolgozik minden arcon,
mint eső a kövön vagy rozsda a vason.
Nem kérdezi meg, készen állsz-e élni,
mert lehet, lassan megtanít mindent elveszíteni.

A bölcsesség nem attól érkezik meg végül,
hogy az ember haja őszül, teste szédül.
Sokan öregednek, de nem érnek meg,
csak régi sérelmek között dideregnek.

Ezért kellene mihamarabb megtanulni azt,
hogy minden korban lehet alkotni magasat.
Mert van siker, mely belül teljesen üres marad,
és van figyelő élet, mely bölcs emberré avat.

A késő bölcsesség inkább szomorú belátás,
mint diadal vagy ünnepi megvilágosodás.
Mert hiába érted meg öregen a lényeget,
ha nincs már idő másként élni az életet.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel, nem vásárolhatod meg bűvölettel, mert az, ki adja önmagát, az adhat neked igaz csodát. A barátság csöndes vallomás, nem kér díszt, sem koronát, csak azt, hogy

A vihar dobszava

A szél először csak. zúg, mintha titkot hozna messziről. Fák lombjai susognak, feszül a levegő, valami közeleg. Felhők gyülekeznek, mint hadba vonuló seregek sötét lobogók alatt. Az égbolt mélyről morajlik,

A legmélyebb csend

A csend ölében lánggal éghet kín, nem kiált, csak mélybe hull, nem hív. A szó, ha szólna, könnyet oldana, de némaságban él mindörök fájdalma. Mint kőbe zárt titok, úgy él

Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész, az univerzum is csak általam lett kész. Aztán a valóság finoman megsúgta, ez most nem jött össze, te kis hülye puja.” Később már mondtam,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!