Mikor már késő

Fiatalon az ember könnyen szétszalad,
minden szépről azt hiszi: örökre ott marad.
Nagy terveket cipel, mint ünnepi zászlókat,
s közben nem hallja meg a halk igazságot.

De van huszonéves, ki már csendesen figyel,
s van vén ember, ki örökké csak perel.
A kor nem jelent feltétlen mélységet,
csak több lehetőséget a felismerésekhez.

Az idő halkan dolgozik minden arcon,
mint eső a kövön vagy rozsda a vason.
Nem kérdezi meg, készen állsz-e élni,
mert lehet, lassan megtanít mindent elveszíteni.

A bölcsesség nem attól érkezik meg végül,
hogy az ember haja őszül, teste szédül.
Sokan öregednek, de nem érnek meg,
csak régi sérelmek között dideregnek.

Ezért kellene mihamarabb megtanulni azt,
hogy minden korban lehet alkotni magasat.
Mert van siker, mely belül teljesen üres marad,
és van figyelő élet, mely bölcs emberré avat.

A késő bölcsesség inkább szomorú belátás,
mint diadal vagy ünnepi megvilágosodás.
Mert hiába érted meg öregen a lényeget,
ha nincs már idő másként élni az életet.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

Kezdet és vég

A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja

A tél meséje

A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös

Bányában

A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!