Tanulságos illúzió

A szemedben egy történetet olvastam régen,
amit én írtam rád, de te nem is nézted.
Azt hittem, ott valami több is megmarad,
de én csak kapaszkodtam a saját gondolatba.

Volt benned valami halk, valami holdszelíd,
ami eltakarta bennem a valóság perceit.
És én az árnyékodból építettem szivárványos eget,
hol minden érintésed örökérvényű lehet.

A vágyam volt hangosabb minden szavadnál,
mert mindig többet akartam abból, amit adtál.
És amit kaptam, azt is én nagyítottam fel,
hogy elhiggyem: ez több, mint ami lenni kell.

Most már látom, mennyit rajzoltam rád halkan,
míg te csak álltál ott egy egyszerű pillanatban.
Én töltöttem meg minden hiányos részed,
amit a saját magányom követelt éppen.

Mert könnyebb volt hinni, mint tisztán látni téged,
és összerakni belőled egy álomképet.
Ami szép volt, de nem volt sosem valóság,
csak a bennem élő, éhes hiányosság.

Mert nem te hiányzol már a szívem rejtekén,
csak egy elveszett érzés bennem ott a mélyén.
Az a szelíd hazugság, mely hozzád vezetett,
s amelyben egy rövid percig boldog lehettem.

Milyen különös: nem is téged gyászollak én,
hanem egy képzeletet a lelkem rejtekén.
Azt az embert, ki talán sosem létezett,
csak bennem kapott arcot és lélegzetet.

Most már nem kereslek a napok zajában sem,
csak néha jut eszembe, milyen volt ez nekem.
De az sajnos inkább én voltam akkor és ott,
nem az, aki valóságban lehetne velem most.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel, nem vásárolhatod meg bűvölettel, mert az, ki adja önmagát, az adhat neked igaz csodát. A barátság csöndes vallomás, nem kér díszt, sem koronát, csak azt, hogy

A vihar dobszava

A szél először csak. zúg, mintha titkot hozna messziről. Fák lombjai susognak, feszül a levegő, valami közeleg. Felhők gyülekeznek, mint hadba vonuló seregek sötét lobogók alatt. Az égbolt mélyről morajlik,

A legmélyebb csend

A csend ölében lánggal éghet kín, nem kiált, csak mélybe hull, nem hív. A szó, ha szólna, könnyet oldana, de némaságban él mindörök fájdalma. Mint kőbe zárt titok, úgy él

Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész, az univerzum is csak általam lett kész. Aztán a valóság finoman megsúgta, ez most nem jött össze, te kis hülye puja.” Később már mondtam,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!