Óvakodj a „törpétől”

Közösségben él, mégis falakat emel,
bizalmat bont le, hidakat temet el,
hol egykor együtt szólt tiszta gondolat,
ott ma már rágalom szűri át a hangokat.

Szavakkal rombol, ítéletekkel vádol,
mindenkit kicsinyít, ki közelében s távol,
cél, hogy önnön képét magasabbra emelje,
lelke mélyén kételyeit soha el nem temette.

Önértéke mások romjain babér,
de ez az alap mindig újabb áldozatot kér,
mint feneketlen kút, mely sosem telik meg,
s minden elnyelt lélekkel csak mélyebbre vezet.

Szavaiban méz, de mögötte mérgezett szándék,
rágalmat hint szét, mint pusztító ajándék,
jellemtelen módon rombol és ítél,
s mások bukásából kovácsolva jön hamis erény.

Gyanakvásból épít hideg birodalmat,
hol nincs igaz szó, csak számító hatalmak,
érzések helyén rideg közöny lakik,
mintha más fájdalma semmit sem számít.

Lehet, hogy lelke már érzéketlen táj,
hol együttérzés helyett csupán érdek áll,
pszichopata jegyek villannak fel néha,
mikor mások sorsa számára csak fricska.

S közben harsogja fennhangon újra és újra,
hogy csak az ő szava lehet az igaz útja,
minden más hang szerinte téves és hibás,
így torzul világa s lesz önmaga rabjává.

Mosolya mögött gyakran nincs valódi fény,
csak üres visszhang, mely nem kong semmiért,
kapcsolatai is eszközzé silányulnak,
s ha haszna elfogy, emberek lehullnak.

Aki mellette áll, hamar célpont lehet,
egy rossz szó után már elveszíthet helyet,
aki gyenge, így fog csendben meghajolni,
saját igazát csak hitből mélyen elfojtani.

Az ilyen „törpe”-lélek mindig magára marad,
mert kapcsolatai mellette mind elhalnak,
nem tartja meg sem bizalom, sem szeretet,
mert eltorzult vágyai kísérik lépteit végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!