Óvakodj a „törpétől”

Közösségben él, mégis falakat emel,
bizalmat bont le, hidakat temet el,
hol egykor együtt szólt tiszta gondolat,
ott ma már rágalom szűri át a hangokat.

Szavakkal rombol, ítéletekkel vádol,
mindenkit kicsinyít, ki közelében s távol,
cél, hogy önnön képét magasabbra emelje,
lelke mélyén kételyeit soha el nem temette.

Önértéke mások romjain babér,
de ez az alap mindig újabb áldozatot kér,
mint feneketlen kút, mely sosem telik meg,
s minden elnyelt lélekkel csak mélyebbre vezet.

Szavaiban méz, de mögötte mérgezett szándék,
rágalmat hint szét, mint pusztító ajándék,
jellemtelen módon rombol és ítél,
s mások bukásából kovácsolva jön hamis erény.

Gyanakvásból épít hideg birodalmat,
hol nincs igaz szó, csak számító hatalmak,
érzések helyén rideg közöny lakik,
mintha más fájdalma semmit sem számít.

Lehet, hogy lelke már érzéketlen táj,
hol együttérzés helyett csupán érdek áll,
pszichopata jegyek villannak fel néha,
mikor mások sorsa számára csak fricska.

S közben harsogja fennhangon újra és újra,
hogy csak az ő szava lehet az igaz útja,
minden más hang szerinte téves és hibás,
így torzul világa s lesz önmaga rabjává.

Mosolya mögött gyakran nincs valódi fény,
csak üres visszhang, mely nem kong semmiért,
kapcsolatai is eszközzé silányulnak,
s ha haszna elfogy, emberek lehullnak.

Aki mellette áll, hamar célpont lehet,
egy rossz szó után már elveszíthet helyet,
aki gyenge, így fog csendben meghajolni,
saját igazát csak hitből mélyen elfojtani.

Az ilyen „törpe”-lélek mindig magára marad,
mert kapcsolatai mellette mind elhalnak,
nem tartja meg sem bizalom, sem szeretet,
mert eltorzult vágyai kísérik lépteit végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Légy észnél

Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa,

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!