Kamasz vágyak

Képzeletem partján te túl a fényeken,
mint csillag égsz idegen éjjeken,
látlak, de mégsem érhetlek el soha,
csendben visszahull rám a vágyak sora.

Ott nincsen szó, csak mély remegés,
csak bőr a bőrön, halk reszketés,
minden pillanat egy lassú zuhanás,
hol elveszni benned mindig csodás.

Talán egyszer a nappal is megérti,
mit jelent benned teljesen égni,
s nem választ el többé sem tér, sem idő,
létezik majd egymásban oldódó, tiszta erő.

Addig az álom marad az otthon,
hol hozzád bújva létezem szabadon,
hol testem benned végleg megpihen,
s nem szakadunk el soha, sosem.

S ha egyszer az álom valóra válik,
a vágy többé nem „csak úgy” áramlik,
hanem testünkben él tovább rendesen,
örök egységben, határtalanul, végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel, nem vásárolhatod meg bűvölettel, mert az, ki adja önmagát, az adhat neked igaz csodát. A barátság csöndes vallomás, nem kér díszt, sem koronát, csak azt, hogy

A vihar dobszava

A szél először csak. zúg, mintha titkot hozna messziről. Fák lombjai susognak, feszül a levegő, valami közeleg. Felhők gyülekeznek, mint hadba vonuló seregek sötét lobogók alatt. Az égbolt mélyről morajlik,

A legmélyebb csend

A csend ölében lánggal éghet kín, nem kiált, csak mélybe hull, nem hív. A szó, ha szólna, könnyet oldana, de némaságban él mindörök fájdalma. Mint kőbe zárt titok, úgy él

Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész, az univerzum is csak általam lett kész. Aztán a valóság finoman megsúgta, ez most nem jött össze, te kis hülye puja.” Később már mondtam,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!