Versírás

A vers nem módszer, nem képlet, nem úr,
inkább egy belső nyomás, ami kigyúl.
Nem szól, csak történik halkan veled,
és ott marad akkor is, ha elengeded.

A forma nem dísz, hanem szerkezet,
amely megtartja a mondandó testet.
Úgy válaszd meg, hogy szolgálja a célt,
ne uralkodjon, de adjon keretet és tért.

A technika csak eszköz maradjon,
ne irányítson, csak megvalósítást adjon.
Ha öncélúvá válik, a vers kiürül,
és elveszti azt, amiért megszületett belül.

A nyelvvel bánj tudatos kézzel,
mert minden szó jelentést hordoz késsel.
Ha a ritmus megbillen, egy sor megáll,
mást jelenthet, mint kezdetben gondoltál.

Figyelj arra, amit más nem vesz észre:
egy mozdulatra, egy félbeszakadt részre.
Egy kavics a cipőben, csizma az asztalon,
valami, aminek nem szabadna ott lenni nagyon.

Nem kell mindenkinek tetszeni,
elég egyetlen, vagy célzott szíveket elérni.
Mert a megfelelés tompítja a hangot,
hidd el, a külön út adja meg a valódi rangot.

A vers párbeszéd költő és olvasó között,
ahol a szöveg hidat ver két tudat között.
Ha az olvasó magára ismer benne,
a célzott gondolat megérkezik rendben.

Az elismerés ne legyen mérce soha,
ma taps, holnap utálat lehet a sorsa.
A vers értéke mindig ott dől el,
megszólít-e mást, másban tovább él-e.

Ne zárj le mindent, hagyj résnyit nyitva,
mert a vers nem dönt, csak jelenlétet ad.
A kérdés éljen tovább az olvasóban,
ott folytatódjon, ahol te abbahagytad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!