Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék,
s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék.
Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél,
mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én.
Méhes József
(Zümi ’bá)
Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék,
s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék.
Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél,
mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én.
Méhes József
(Zümi ’bá)
A játék nem csupán gyermek akarása, hanem a lélek örökös újra tanítása. Kíváncsiság, szárnyaló képzelet, hol minden kudarc is új eredményhez vezet. Nem azért fogy el az emberi erő, mert
Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel
A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,
Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)