Születésnapi paradoxon

Gyermekként vártad ezt a napot,
számláltad lassan a hónapot.
Most már az évek számolnak téged,
s te kínálod nekik a széket.

Ma újra torta vár reád,
körülvesz család, rokon, jó barát.
Pohár koccan, száll az ének,
egy évvel közelebb lettél a véghez.

Jó egészséget kívánnak,
hosszú jövőt, szebb világot.
A sors udvariasan bólint rád,
de nem javítja az útirányt.

A naptár új lapot terít,
egy régi évet temet itt.
A holnap szerényen integet,
számolja egyre fogyó léptedet.

A gyertya lángja vígan ég,
aztán elfogy, mint annyi év.
A füst magasba indul el,
minden köszöntő ennek ünnepel.

Ha volna díj a következetességért,
megérdemelnétek mindenestül rég.
Évről évre összegyűltök itt,
hogy megünnepeljétek: a vég közelít.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!