Születésnapi paradoxon

Gyermekként vártad ezt a napot,
számláltad lassan a hónapot.
Most már az évek számolnak téged,
s te kínálod nekik a széket.

Ma újra torta vár reád,
körülvesz család, rokon, jó barát.
Pohár koccan, száll az ének,
egy évvel közelebb lettél a véghez.

Jó egészséget kívánnak,
hosszú jövőt, szebb világot.
A sors udvariasan bólint rád,
de nem javítja az útirányt.

A naptár új lapot terít,
egy régi évet temet itt.
A holnap szerényen integet,
számolja egyre fogyó léptedet.

A gyertya lángja vígan ég,
aztán elfogy, mint annyi év.
A füst magasba indul el,
minden köszöntő ennek ünnepel.

Ha volna díj a következetességért,
megérdemelnétek mindenestül rég.
Évről évre összegyűltök itt,
hogy megünnepeljétek: a vég közelít.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSAK AZT ADD FEL, AMIN BÉLYEG VAN

Aki mindent őriz, megrögzött lesz,de aki mindent eldob, annak lelke is üres lesz.Két szélsőség között jár a bölcs ember,de ő csak azt adja fel, amit már nem bír el. Ne

A CSEND ARCAI

Jó néha csak csendben lenni,nem kérdezni, nem felelni,hagyni, hogy a zaj odébb álljon,s ami bennünk van, ránk találjon. Van csend, mely nem kérdez semmit,nem keres választ, nem követ senkit,csak hagyja

A TÁVOLSÁG ÉS A CSEND

A távolság nem mindig látható a térképen,néha ott van két tekintet között, egészen mélyen.Ott van egy félbehagyott mondat végén,egy „majd beszélünk” – egy soha el nem jött estén. Így születik

A MEGBOCSÁTHATATLAN MÚLT

Egyszer mindenkiben megnyílik a múlt,amikor bennünk minden fény kigyúlt.S önmagunktól is távolabbra állvabelenézünk régmúlt életünk arcába. Volt olyan, akit hagytunk félúton állni,kit nem tanultunk meg igazán várni.Ki még hitt bennünk,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!