Szivárvány

A felhők könnye még remegve hull,
de már a Nap mosolya ráborul.
E kettő közt, a törékeny határon,
a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson.

Megállít egy percre a rohanásban,
felnézésre kér a zajos világban.
Azt súgja halkan: most vagy jelen,
a csoda itt van, ne halaszd el.

Nem harsány, mégis mindent betölt,
szemünkben titkos dallamot költ.
Mint hangtalan ima az ég falán,
megszólít csendben, tisztán, igazán.

Mert ami szép, az gyakran mulandó,
mint fény az eső után: illanó.
A szivárvány sem időt ígér,
csak azt tanítja: minden pillanatban élj.

Eltűnik halkan, nem búcsúzik,
mint álom, mely reggel oldódik.
De bennünk íve tovább hajol,
emléke lelkünkben gyönyört rajzol.

S ha újra szürke lesz a végtelen,
a szín-ívek megmaradnak idebenn.
Mert aki egyszer szivárványt látott,
tudja mindig is, hogy mire vágyjon.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Önvallomás…!

Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)

Két szépség

A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,a nappal eltűnik, s minden megpihen.A sötét letöröl jót és rosszat,kaput nyit a végtelen nyugalomnak. A „hajnal” lassan érkezik meg,az éjtől mindent türelmesen elvesz.Új élet kezdődik

A bánkódás

A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem

Tokaj

Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!