SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,
Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.
Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,
Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár.

A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,
Az elveszett időmnek titkait kutatja.
Arcomon végigsimít az est hűvös szele,
S egy visszatekintő hang száll a mélybe vele.

Eszembe jut sok minden, mit másként tettem volna,
Hány el nem mondott szó most is bennem szólna.
Hány út vezetett volna más tájak felé,
Ha másként fordulok egykor a tetteim elé?

A bűntudat azt súgja: „Másképp kellett volna”,
S lelkem újra kérdi, mi lett volna, hogyha.
De a „volna” csak árnyék, mely a semmibe kutat,
A tegnap nem változik, bár százszor kívánom újra.

Kiket elveszítettem, emlékemben élnek rég,
A közös percek fénye nem halványult el még.
Nem hozhatom vissza őket, bármennyire várom,
De őrizhetem, amit adtak, és lelkembe zárom.

Lábam a mélység fölött szabadon lengedez,
Gondolatom a távoli emlékek felé evez.
Elképzelem, hogy egyszer mindent újrakezdek,
S a régi terhek nélkül végre szabad lehetek.

De most, hogy múltam könyvét kinyitottam,
S a régi lapokat csendesen lapoztam.
Látom, hiába tépném ki a fájdalmas sorokat,
A tépett lap helyén is őriznék nyomokat.

Az esti szél arcomhoz régmúlt képeket hoz,
Minden elfeledett emléket lelkemhez visszahoz.
A tegnap vissza nem tér, bármennyire várom,
Nem változtat rajta sem könny, sem megbánásom.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x