Sorsunk

A szóbeszéd rég súgta: az igazság futva utolér,
a hazugság sánta lábbal messze soha nem ér.
De fordult egyet a kor, s a rend most meginog,
a futó hazugság győz, s az igazság botladoz.

A hatalom szava hangos, s könnyen elhitet,
hogy lopásból erény lesz, ha jól csomagol mindent.
A bűn ma öltönyt hord, s mosolyogva esküszik,
s a tömeg kérdés nélkül bólogat, mindent feledik.

Kizsákmányolt kezek közt szétfoszlik a remény,
a munka értéktelen, ha a haszon a törvény.
A gazdagabb lesz gazdag, a szegényebb marad,
s a rendszer közben állandóan igazságot tagad.

A közbizalom reped, mint nyáron a száraz föld maga,
minden ígéret súlya könnyű, mindig üres a szava.
Ha minden mondat alku, s minden tett szerep,
a hit nem menedék többé, csak romos terep.

Gyermekünk kérdezné még: mi jó és mi igaz,
de példát lát a tévén, mely hallgatásra tanítja azt.
Ha csalásból lesz siker, a bűnből lesz hatalom,
mit ér a tisztesség egy eltorzult világfalon?

A kérdés nem az, mikor bukik le a csaló,
hanem hogy addig hányan hiszik el, ami szó.
Mert a tömeg hite ad erőt a bűnnek,
de a kétely az, mi falat bonthat csendben.

A hazug ember futhat, kaphat új cipőt,
de a múlt nyoma követi, bárhova kerül.
Nem az a kérdés, utolérik-e ma,
hanem hogy lesz-e, ki futni hagyja!

Nem mentség a várás, sem a vállvonás,
mert a hallgatás is döntés, súlyos állásfoglalás.
Ha mindenki nézi, ahogy romlik a rend,
a romok közt él majd a következő nemzedéked.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ahol egyszer lomb voltál…

Ahol egyszer lomb voltál fent az égen, ne térj vissza gyökérnek a mélybe. Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra, Ne add lelked át a múlt hatalmának. Mert lombként éltél,

A fal és a létra

Mi vagyunk a Fal: múltunk torlasza, problémáink őre, szokásaink rabja. De mi vagyunk a Létra is, bennünk, az erő, mely áthidal, megold, s megérkezünk. Méhes József (Zümi bá’)

Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál! Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll. Legyen szavad, mi fényt teremt még, legyél szívekben örök élő emlék. Nem csak nagy tettekben

Kézfogások

Kiegyensúlyozott kézfogás Határozott kéz, de nem szorít,mint aki tudja, meddig tart a hit.Nem ural, nem von vissza semmit,csak jelen van, s önmagát jelenti. Erő és béke egyensúlya él,nem sürget, nem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!