A szóbeszéd rég súgta: az igazság futva utolér,
a hazugság sánta lábbal messze soha nem ér.
De fordult egyet a kor, s a rend most meginog,
a futó hazugság győz, s az igazság botladoz.
A hatalom szava hangos, s könnyen elhitet,
hogy lopásból erény lesz, ha jól csomagol mindent.
A bűn ma öltönyt hord, s mosolyogva esküszik,
s a tömeg kérdés nélkül bólogat, mindent feledik.
Kizsákmányolt kezek közt szétfoszlik a remény,
a munka értéktelen, ha a haszon a törvény.
A gazdagabb lesz gazdag, a szegényebb marad,
s a rendszer közben állandóan igazságot tagad.
A közbizalom reped, mint nyáron a száraz föld maga,
minden ígéret súlya könnyű, mindig üres a szava.
Ha minden mondat alku, s minden tett szerep,
a hit nem menedék többé, csak romos terep.
Gyermekünk kérdezné még: mi jó és mi igaz,
de példát lát a tévén, mely hallgatásra tanítja azt.
Ha csalásból lesz siker, a bűnből lesz hatalom,
mit ér a tisztesség egy eltorzult világfalon?
A kérdés nem az, mikor bukik le a csaló,
hanem hogy addig hányan hiszik el, ami szó.
Mert a tömeg hite ad erőt a bűnnek,
de a kétely az, mi falat bonthat csendben.
A hazug ember futhat, kaphat új cipőt,
de a múlt nyoma követi, bárhova kerül.
Nem az a kérdés, utolérik-e ma,
hanem hogy lesz-e, ki futni hagyja!
Nem mentség a várás, sem a vállvonás,
mert a hallgatás is döntés, súlyos állásfoglalás.
Ha mindenki nézi, ahogy romlik a rend,
a romok közt él majd a következő nemzedéked.
Méhes József
(Zümi bá’)