SÓHAJOK

A sóhaj bennünk ébredő vallomás,
ajkunkról elszökő forró lobbanás.
Nem szó, mely hangosan a világba ér,
csak mi szívből szív felé indulva kísér.

A sóhaj híd a lelkünk és lelkük között,
melyekbe annyi titkos érzés költözött.
Rajta indul útnak minden remegés,
minden vágy, minden féltett érkezés.

Ha végre egymáshoz érünk egy nehéz nap után,
szívünk elcsendesül egy ölelés nyomán.
Lehull rólunk minden fölösleges súly,
s a szerelem sóhaja ismét szárnyra gyúl.

Van sóhaj, mely vágyból születik odabent,
s magával sodor minden visszafojtott jelent.
Egy érintés emléke újra felragyog,
s a bőrünk alatt felébrednek a szikrázó csillagok.

Egyetlen sóhaj néha többet mond nekünk,
mint száz gondosan őrzött szó-emlékünk.
Mert van, amit az ajak hiába keres,
a lélek már rég tudja, s halkan felnevet.

Van sóhaj, mely után a félelem lehull,
mint eső után az ég is, ha kitisztul.
Lelkünkben újra megnyugvás fénye jár,
mint napsütés, egy mennydörgő éj után.

A szomorúság sóhaja hangtalan lebeg,
mint hajnal előtti réten a köd-terek.
Nem kér vigaszt, nem keres szavakat,
csak őrzi magában az elveszett napokat.

S vannak sóhajok, melyeknek nincs nevük talán,
csak végigsuhannak rajtunk egy alkonyat után.
Nem tudni, öröm-e vagy fájdalom zenéje,
csak belesimulnak az este csendjébe.

S mikor sóhajunk végül a csillagokba ér,
lelkünk is izzón egymáshoz ér.
Egy utolsó sóhaj még felszáll az éjbe,
s beleolvad egyesült lelkünk zenéjébe.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!