SÁRGA RÓZSA

A sárga rózsa, csak bontja szirmait,
a fénynek kitárja rejtett titkait.
Minden mozdulata halk vallomás,
minden új szirom újabb ragyogás.

Illata szelíden úszik a levegőben,
megül a kert fölött a langyos időben.
Nem kér figyelmet, mégis szívünkig ér,
mint távoli emlék, amely visszatér.

Nem azt mondja: „maradj mindig velem”,
csak ennyit súg halkan: „jó, hogy vagy nekem”.
Nem akar bezárni, nem kér cserébe mást,
csak ad egy kis fényt, egy kis ragyogást.

Mi is ilyen bimbók vagyunk valahol,
kik félve őrizzük azt, mi lelkünkben dalol.
S várjuk a fényt, mely egyszer ránk talál,
hogy szívünk bezárt ajtaja végre kitáruljon már.

De a sárga rózsa tudja: múlandó a szépség,
elhalkul majd egyszer neki is az ének.
Ezért legyen neked mindig szép az élet,
mert minden pillanata egyszer tovatéved.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

Kezdet és vég

A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja

A tél meséje

A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös

Bányában

A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x