SÁRGA RÓZSA

A sárga rózsa, csak bontja szirmait,
a fénynek kitárja rejtett titkait.
Minden mozdulata halk vallomás,
minden új szirom újabb ragyogás.

Illata szelíden úszik a levegőben,
megül a kert fölött a langyos időben.
Nem kér figyelmet, mégis szívünkig ér,
mint távoli emlék, amely visszatér.

Nem azt mondja: „maradj mindig velem”,
csak ennyit súg halkan: „jó, hogy vagy nekem”.
Nem akar bezárni, nem kér cserébe mást,
csak ad egy kis fényt, egy kis ragyogást.

Mi is ilyen bimbók vagyunk valahol,
kik félve őrizzük azt, mi lelkünkben dalol.
S várjuk a fényt, mely egyszer ránk talál,
hogy szívünk bezárt ajtaja végre kitáruljon már.

De a sárga rózsa tudja: múlandó a szépség,
elhalkul majd egyszer neki is az ének.
Ezért legyen neked mindig szép az élet,
mert minden pillanata egyszer tovatéved.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x