Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész,
az univerzum is csak általam lett kész.
Aztán a valóság finoman megsúgta,
ez most nem jött össze, te kis hülye puja.”

Később már mondtam, „Ja, hát direkt csináltam!”
közben a homlokom koppant a hibámban.
A tapasztalat drága, de megéri végül,
mert legalább tudom, mit ronthatok el végül.

És ha dicsérnek, „Nézd, milyen okos lettél!”
mosolygok szépen – hát, ne tudd, mennyit estem én.
Mert később okosnak lenni szép dolog tán,
de annak sikerül, aki volt nagyon hülye korán.

Most már tudom, vagy legalább hiszem,
hogy a hülyeség volt a legnagyobb kincsem.
Mert aki nem esik, az nem is kel fel,
aki mindig mindent tud, az nem okos ember.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Megújulás az esőben

Indulok el, csak úgy, céltalan,szemerkél az eső, halkan, szótalan.Nem siettet semmi, nem húz az idő,csak lépek tovább, ahogy jóleső. Csendesen esik, nem nagy eső ez,inkább csak annyi, hogy észreveszem.Kilépek alá,

Gyepszél

Tokaj felé az ember indul lelkesen,hol hegy, víz, bor beszél veled csendesen.Ott vár egy hely, hol megpihen a szó,a Gyepszél panzió: a nyugalmat adó. Itt a vendég nem sorszám, nem

Erdős pince

Tokaj dombjai közt a csend puha láng,szőlő a bor és a vágy mindig együtt áll.Szerelmi soron az Erdős pince hív, mint ölelés,minden lépésed ott dobbanó, lágy felébredés. A levegő izzik,

A Vackor

Vadkörte kerül ki a zord határra,hol szél tanít megmaradni állva.Nem ígér bőséget, sem könnyű sorsot,csak annyit: élni kell itt és majd ott. Vackor így nő fel a zord határ felett,hol

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!