Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész,
az univerzum is csak általam lett kész.
Aztán a valóság finoman megsúgta,
ez most nem jött össze, te kis hülye puja.”

Később már mondtam, „Ja, hát direkt csináltam!”
közben a homlokom koppant a hibámban.
A tapasztalat drága, de megéri végül,
mert legalább tudom, mit ronthatok el végül.

És ha dicsérnek, „Nézd, milyen okos lettél!”
mosolygok szépen – hát, ne tudd, mennyit estem én.
Mert később okosnak lenni szép dolog tán,
de annak sikerül, aki volt nagyon hülye korán.

Most már tudom, vagy legalább hiszem,
hogy a hülyeség volt a legnagyobb kincsem.
Mert aki nem esik, az nem is kel fel,
aki mindig mindent tud, az nem okos ember.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Két szépség

A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,a nappal eltűnik, s minden megpihen.A sötét letöröl jót és rosszat,kaput nyit a végtelen nyugalomnak. A „hajnal” lassan érkezik meg,az éjtől mindent türelmesen elvesz.Új élet kezdődik

A bánkódás

A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem

Tokaj

Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon,

Szivárvány

A felhők könnye még remegve hull,de már a Nap mosolya ráborul.E kettő közt, a törékeny határon,a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson. Megállít egy percre a rohanásban,felnézésre kér a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!