Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész,
az univerzum is csak általam lett kész.
Aztán a valóság finoman megsúgta,
ez most nem jött össze, te kis hülye puja.”
Később már mondtam, „Ja, hát direkt csináltam!”
közben a homlokom koppant a hibámban.
A tapasztalat drága, de megéri végül,
mert legalább tudom, mit ronthatok el végül.
És ha dicsérnek, „Nézd, milyen okos lettél!”
mosolygok szépen – hát, ne tudd, mennyit estem én.
Mert később okosnak lenni szép dolog tán,
de annak sikerül, aki volt nagyon hülye korán.
Most már tudom, vagy legalább hiszem,
hogy a hülyeség volt a legnagyobb kincsem.
Mert aki nem esik, az nem is kel fel,
aki mindig mindent tud, az nem okos ember.
Méhes József
(Zümi bá’)