Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész,
az univerzum is csak általam lett kész.
Aztán a valóság finoman megsúgta,
ez most nem jött össze, te kis hülye puja.”

Később már mondtam, „Ja, hát direkt csináltam!”
közben a homlokom koppant a hibámban.
A tapasztalat drága, de megéri végül,
mert legalább tudom, mit ronthatok el végül.

És ha dicsérnek, „Nézd, milyen okos lettél!”
mosolygok szépen – hát, ne tudd, mennyit estem én.
Mert később okosnak lenni szép dolog tán,
de annak sikerül, aki volt nagyon hülye korán.

Most már tudom, vagy legalább hiszem,
hogy a hülyeség volt a legnagyobb kincsem.
Mert aki nem esik, az nem is kel fel,
aki mindig mindent tud, az nem okos ember.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!