Nem mindig bántani

Egy szó már ott van a szám szélén,
csípős lenne, érezném is én,
de valami bennem inkább visszatart,
hogy nem kell minden helyzetben a harc.

Az ész nem arra van, hogy fölé kerekedjek,
hogy másoknál okosabbnak tűnjek,
hanem hogy tudjam, mikor kell megállni,
és mikor jobb inkább nem reagálni.

De a csatabárdot csak olyan mélyre ásd,
hogy az mindig kéznél legyen!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!