Ne várd meg

A gond halkan lép át a küszöböd felett,
a tegnap árnya megnő a holnapok felett.
A kis gond addig könnyű, míg válladon pihen,
de teherré válik egyszer, ha benned megreked.

A repedt fal sem omlik le rögtön egy napon,
csak nő a rés csöndesen a hideg vakolaton.
Így gyűlik össze bennünk sok halogatott baj,
s mire tennénk végre később, már szól a jaj.

A halogatás eleinte szinte észrevehetetlen,
mint távoli harangszó a ködös végtelenben.
De egyszer egész élted ritmusát veszi át,
s álmatlan éjszakákra cseréli a sokat várt csodát.

Ne félj a terhektől, míg könnyű cipelni,
a kis tüzet könnyebb egy korsó vízzel eloltani.
Mert lánggá nő a szikra, ha széllel összeforr,
s a békés parázsból pusztító tűzvész lesz a gond.

A bölcs nem attól bölcs, hogy mindent könnyen ért,
hanem hogy képes idejében észlelni a veszélyt.
Nem várja meg, míg viharrá nő az esti szél,
már akkor ablakot zár, mikor a lomb csak zenél.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!