Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál!
Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll.
Legyen szavad, mi fényt teremt még,
legyél szívekben örök élő emlék.

Nem csak nagy tettekben él a létezés,
hanem az, mi benned, tiszta fényben ég.
Egy pillantásban, mely erőt ad át,
egy halk igenben, melyben ott a vágy.

Hagyj egy mosolyt valaki arcán,
egy meleg szót, melyet továbbvihet,
egy emléket, amelyhez visszatérhet,
amikor az idő már zord és hideg.

A jelenléted legyen tiszta láng,
legyen meleg, mi áthat éjszakán.
Ne szavak mondják, „Ő itt járt, talán,”
hanem az érzés, „Itt volt igazán.”

A lángod égjen, mit te adtál,
egy kéz szorítson, mit befogtál.
Nem év a mérce, nem a számok,
hanem a tett, mit más is látott.

Ne múlj el úgy, hogy nyomtalan maradj,
hadd szóljanak rólad emlékező szavak.
Ha tested egyszer messze elpihen,
légy emlék másban – mint fénylő végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)

4.6 14 szavazatok
Vers értékelése
7 hozzászólás
Racskó Éva
Racskó Éva
11 hónapja óta

Gratulálok! Ez volt az első amit olvastam Tőled, nagyon tetszik!

Feltetlenül elolvasom a többi versedet is!❤️

Titkos hódolód😘😃: Éva

Stefik Attila
11 hónapja óta

Szia Zümi bá! Nagyon szép vers. Várom a többit😊

Dr Kun József
Dr Kun József
11 hónapja óta

Kedves Józsi.

Csodálatos vers. Te már “nem fogsz elmúlni!!!” Marad utánad valami nagyon szép költemény.

Monostori Csaba
Monostori Csaba
11 hónapja óta

Ez egy csodálatos vers az életről és az élet elmúlásáról. Mindannyian hagyunk magunk után nyomokat, de hogy milyet az csak… Bővebben »

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!