Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál!
Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll.
Legyen szavad, mi fényt teremt még,
legyél szívekben örök élő emlék.

Nem csak nagy tettekben él a létezés,
hanem az, mi benned, tiszta fényben ég.
Egy pillantásban, mely erőt ad át,
egy halk igenben, melyben ott a vágy.

Hagyj egy mosolyt valaki arcán,
egy meleg szót, melyet továbbvihet,
egy emléket, amelyhez visszatérhet,
amikor az idő már zord és hideg.

A jelenléted legyen tiszta láng,
legyen meleg, mi áthat éjszakán.
Ne szavak mondják, „Ő itt járt, talán,”
hanem az érzés, „Itt volt igazán.”

A lángod égjen, mit te adtál,
egy kéz szorítson, mit befogtál.
Nem év a mérce, nem a számok,
hanem a tett, mit más is látott.

Ne múlj el úgy, hogy nyomtalan maradj,
hadd szóljanak rólad emlékező szavak.
Ha tested egyszer messze elpihen,
légy emlék másban – mint fénylő végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)

4.6 14 szavazatok
Vers értékelése
7 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése
Racskó Éva
Racskó Éva
3 hónapja óta

Gratulálok! Ez volt az első amit olvastam Tőled, nagyon tetszik!

Feltetlenül elolvasom a többi versedet is!❤️

Titkos hódolód😘😃: Éva

Stefik Attila
3 hónapja óta

Szia Zümi bá! Nagyon szép vers. Várom a többit😊

Dr Kun József
Dr Kun József
3 hónapja óta

Kedves Józsi.

Csodálatos vers. Te már “nem fogsz elmúlni!!!” Marad utánad valami nagyon szép költemény.

Monostori Csaba
Monostori Csaba
3 hónapja óta

Ez egy csodálatos vers az életről és az élet elmúlásáról. Mindannyian hagyunk magunk után nyomokat, de hogy milyet az csak… Bővebben »

Megosztás:

Kategória további versei

Háborús vészhelyzet

A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő.

Vízióm a szárnyas magról

Megálltam csendben a tompa ég alatt,szürke por ült a fáradt ágak alatt.Szárnyas mag forgott hangtalan körén,mint eltévedt sors a mindenség ölén. Egy árva fa állt kőbe zárva ott,gyökerét betonba szorította

Az agresszió megítélése

Láng csap fel éjben, távoli ég alján,robaj ver visszhangot Irán sok falán.Hírek sodródnak szél hátán át,sorsokról suttog a megtört világ. Műhold tekint le a földre némán,képek beszélnek por és rom

Csak vagyunk

Galaxisok égnek a fekete éjen,hideg törvény mindegyik szemében.Nem hallják meg, ha van földi sikoly,pályájukon haladnak, mint néma boly. Ha meteorit, kisbolygó zúdul alá vadul,nem alku tárgya, vissza nem fordul.A becsapódás

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!