Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál!
Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll.
Legyen szavad, mi fényt teremt még,
legyél szívekben örök élő emlék.

Nem csak nagy tettekben él a létezés,
hanem az, mi benned, tiszta fényben ég.
Egy pillantásban, mely erőt ad át,
egy halk igenben, melyben ott a vágy.

Hagyj egy mosolyt valaki arcán,
egy meleg szót, melyet továbbvihet,
egy emléket, amelyhez visszatérhet,
amikor az idő már zord és hideg.

A jelenléted legyen tiszta láng,
legyen meleg, mi áthat éjszakán.
Ne szavak mondják, „Ő itt járt, talán,”
hanem az érzés, „Itt volt igazán.”

A lángod égjen, mit te adtál,
egy kéz szorítson, mit befogtál.
Nem év a mérce, nem a számok,
hanem a tett, mit más is látott.

Ne múlj el úgy, hogy nyomtalan maradj,
hadd szóljanak rólad emlékező szavak.
Ha tested egyszer messze elpihen,
légy emlék másban – mint fénylő végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)

4.6 14 szavazatok
Vers értékelése
7 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése
Racskó Éva
Racskó Éva
3 hónapja óta

Gratulálok! Ez volt az első amit olvastam Tőled, nagyon tetszik!

Feltetlenül elolvasom a többi versedet is!❤️

Titkos hódolód😘😃: Éva

Stefik Attila
3 hónapja óta

Szia Zümi bá! Nagyon szép vers. Várom a többit😊

Dr Kun József
Dr Kun József
3 hónapja óta

Kedves Józsi.

Csodálatos vers. Te már “nem fogsz elmúlni!!!” Marad utánad valami nagyon szép költemény.

Monostori Csaba
Monostori Csaba
3 hónapja óta

Ez egy csodálatos vers az életről és az élet elmúlásáról. Mindannyian hagyunk magunk után nyomokat, de hogy milyet az csak… Bővebben »

Megosztás:

Kategória további versei

Éjjel az utcán

Az éj, ha leszáll, a félelmet nagyítja fel,a nappal zaja eltűnik, éjjel a csend felel.Sötét utcákon járva sok szív összeszorul,a képzelet bűnt rajzol, s az ész háttérbe szorul. Aki éjjel

A hallgatás lélektana

A bizalom építése lassú, kemény munka,De ha a másik nem válaszol, az üres hely dombja.A hallgatás jele, hogy fél, sunyi vagy hazudik talán,S a kapcsolat útja torzul, elveszti értelmét már.

Esélylatolgatás

Súlyos csendből lép ki az ember a sorsba,a kezét válladra teszi, de az csak morzsa.Nem kérdez, csak nyomot hagy a bőrön,s eldől: viszed-e, vagy leteszed dühödten, bőgőn. A származás lehet

Versírás

A vers nem módszer, nem képlet, nem úr, inkább egy belső nyomás, ami kigyúl. Nem szól, csak történik halkan veled, és ott marad akkor is, ha elengeded. A forma nem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!