Színes papírsárkány indul az égre,
öröm simul csendben az emberi létre.
Szárnyal a forma, minden színesbe borul,
s a földi gond egy pillanatra lehull.
Sokféle sárkány van – kicsi, nagy, hosszú farkú,
színes, egyszerű, merészen rajzolt alakú.
Mind más, mégis együtt lebegnek fenn,
ahogy az emberek is különbözők idelenn.
Ha erősen fúj a szél, könnyű a szárnyalás,
a sárkány magától találja meg útját tovább.
Ilyenkor a siker szinte természetes,
nincs kérdés, késlekedés – egyszerűen végez.
Gyenge szélben kezdődik a próba,
itt nem segít a könnyű móka.
Tenni-látni kell minden új mozdulatot,
ahogy a sárkány újra szárnyra kapott.
A sárkány több lesz, mint gyermeki játék,
egy belső küzdelem jelévé válik.
Arról beszél, hogyan maradsz talpon,
amikor nem segít semmi, semmi alapon.
Ha megcsúszás van, sem végleges,
csak jel, hogy újra kell kezdened.
Felvenni, átgondolni, igazítani,
és még egyszer az égnek indítani.
Az élet sárkány-tartása sokszor nehéz,
mégis érdemes tartani, bár nehéz.
De minden próbálkozás tanít,
és minden küzdelem gazdagít.
Szélcsendes időkben születik az erő,
ott formálódik az igazi jövő.
Nem a vihar mondja meg, ki vagy,
hanem amikor nincs szél, mégis haladsz.
Méhes József
(Zümi bá’)