Mint a papírsárkány

Színes papírsárkány indul az égre,
öröm simul csendben az emberi létre.
Szárnyal a forma, minden színesbe borul,
s a földi gond egy pillanatra lehull.

Sokféle sárkány van – kicsi, nagy, hosszú farkú,
színes, egyszerű, merészen rajzolt alakú.
Mind más, mégis együtt lebegnek fenn,
ahogy az emberek is különbözők idelenn.

Ha erősen fúj a szél, könnyű a szárnyalás,
a sárkány magától találja meg útját tovább.
Ilyenkor a siker szinte természetes,
nincs kérdés, késlekedés – egyszerűen végez.

Gyenge szélben kezdődik a próba,
itt nem segít a könnyű móka.
Tenni-látni kell minden új mozdulatot,
ahogy a sárkány újra szárnyra kapott.

A sárkány több lesz, mint gyermeki játék,
egy belső küzdelem jelévé válik.
Arról beszél, hogyan maradsz talpon,
amikor nem segít semmi, semmi alapon.

Ha megcsúszás van, sem végleges,
csak jel, hogy újra kell kezdened.
Felvenni, átgondolni, igazítani,
és még egyszer az égnek indítani.

Az élet sárkány-tartása sokszor nehéz,
mégis érdemes tartani, bár nehéz.
De minden próbálkozás tanít,
és minden küzdelem gazdagít.

Szélcsendes időkben születik az erő,
ott formálódik az igazi jövő.
Nem a vihar mondja meg, ki vagy,
hanem amikor nincs szél, mégis haladsz.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A káposztalepke

Fehér szárny lebben a kerti csendben,káposztalepke száll könnyed lendületben.Zöld levelek közt harmatra talál,hol szél és illat csendesen összezár. Napfény kíséri lassú útján,szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.Nem kér sokat, csak

Óda a csülkös, körmös pacalról

Ez nem holmi étel, amit csak úgy dobnak,ez olyan dolog, amit kivárnak, hagynak.Bogrács alatt ropog rendesen a tűz,ami jó, az sose készül gyorsan, hirtelenül. Nem étel ez csupán, hanem lassú

Minden, mindenben

Egy álom, mely épp megszületne,mikor dörömbölés lép hirtelen a csendbe.Mint szél, mely letépi a virágot,mielőtt még kibontaná szirmát a világon. Az alkotó, ki művét félbehagyja,ott elmúlás az üres lapok alja.Mert

Azt gondolom, hogy Te azt gondolod

Azt hisszük, látjuk már a másik gondolatát,mintha titkos könyvét lapoznánk át egy éjszakán.Nem kérdezünk – ítélünk, hangtalan, keményen,sorsokat döntünk el egyetlen gondolt sejtéssel. Az ember nem attól fél, amit hall,hanem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!