MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,
a holnap mégis szép reményt hazudott.
Zsebemben apró, fejemben virág,
s hittem, rám is vár még a nagyvilág. 

A csóróság volt hű kenyerem,
s a büszkeség tartotta még a lelkem.
Nem volt örökség, hátszél, protekció,
csak két dolgos kéz és nagy illúzió. 

Azt mondták: dolgozz, s majd révbe érsz,
ha kitartó vagy, mindent elérsz.
A szorgalom majd meghozza jutalmát,
csak add oda érte életed javát. 

Hát dolgoztam, ahogy meg volt írva,
az éveimet tettem a munkába.
A hétfő hétfőt, a kedd keddet hozott,
közben az élet mellettem csendben elrobogott. 

A fiatal évek gyorsan elszaladtak,
a nagy lehetőségek sorra elmaradtak.
A pénztárcám sem kezdett megtelni,
de az időt sem lehetett visszavenni. 

Aztán a tükör szólt: nézz csak magadra,
a fiatalság nem vár a holnapra.
A hajam ritkult, a derekam sajgott,
a bankszámlám mégsem gyarapodott. 

A régi álmok porosodtak szépen,
a megvalósítás elmaradt a végen.
A világot egykor meg akartam váltani,
ma örülök, ha nem kell orvoshoz járni. 

A fiatalság hitelbe van mérve,
törlesztés jut az ember egész életére.
A kamatot az éveiddel fizeted,
s mire lejár, már nem élvezheted. 

A rendszer bölcs, ezt mindenki tudja,
az élet rendjét pontosan megszabja.
Míg fiatal voltam, üresen állt a zsebem,
öregként már az élethez sem marad kedvem.

S ha kérdik tőlem: megérte a fáradság?
A válaszom: természetesen, ez nem vitás!
Nem lett vagyonom, rangom, tisztes korom,
viszont fiatalságom sincs már, tudom. 

Csóró voltam régen, de sok év kemény munkája után,
a tanulság annyi: már nem vagyok fiatal – bután.
Nem loptam, nem csaltam, én mindent megadtam,
a jólétből kimaradtam, de az elvárásokhoz hű maradtam.

Ennyi…! Megérte?

Méhes József
(Zümi bá’) 

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x