Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is,
a múltból hoz és jövő felé röpít,
nem csak sáv, mely földeket választva hagy,
hanem rajta át az ember is szárnyra kap.

Állunk a mezsgyén, két világ határán,
hol csend és szél dalol a két oldal csodáján,
véges ösvény nyílik a végtelenbe,
s az ember áttör rajta a mindenségbe.

A valónkban is van titkos mezsgyehely,
hol a vágy és a tiltás egymásnak felel,
álmaink ott a csillagokhoz szállnak,
de földbe gyökerezve visszajárnak.

Majd ha egyszer a végső határ hív,
hol a test elalszik, s a lélek útra kél,
a mezsgyén túl egy új világ ragyog,
hol minden kezdet a végtelenbe fut.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!