Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad,
mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad.
A vágy benne tombol, mint részeg vihar,
s a bélyeg, mit kap, örökre kitart.

A nő, ha kilép a szent ház küszöbén,
„szegény, elhanyagolt” - mondják őt szelídén.
Nem bűnös a teste, csak áldozat ő,
kit sors és közöny tolt más ágyba elő.

Kettős a mérce, s kacér a világ,
egyikre szitok, másikra virág.
Holott mind a vágytól lesz hűtlen talán,
csak máz a mese, mit rákent a magyaráz.

Kettős a mérce, de csípős a játék,
egyikre szitok, másikra simítás jár még.
Holott mind a test hív, a vér forr, a láz,
s az éjben a vágy minden szájra vigyáz.

Így ítél a világ - ő bűnös, ő szent,
pedig mindkettőt csupán élvezet vezet.
S a pikáns titok, mit a szomszéd se sejt,
tiltott gyümölcs mindig bódítóbb, mint a helyes.

Mert férfi s a nő egyaránt ember itt,
kik a testet, szerelmet, vigaszt keresik.
S míg mások ítélnek, ők suttogva nevetnek,
mert tudni, a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

Méhes József
(Zümi bá’)

Szerintem:
A vers igyekszik leleplezni a társadalom képmutatását, ahol a férfi és nő ugyanazért a tettért teljesen más ítéletet kap. A vágy és a hűtlenség emberi gyarlóságként jelenik meg, de a társadalom ezt nem egyformán kezeli. Határozott társadalomkritika a nemek közti szexualitás kettős mércéjéről.