A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs,
a test nem rabszolga, hanem parázs.
Nem elrejtendő suttogó zene,
hanem az élvezet táncoló tere.
A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,
ne kérjen bocsánatot örömére.
Nem bűnt követ, csak élvezni tud-tanul,
hisz joga van, hogy kielégült maradjon.
S ha férfi e témára néz komolyan,
tudja meg, együtt szép az öröm oltára.
Ne ítéljen, ne zárja el eszét,
ha megosztják vele a másiknak hitét.
S ha férfi bölcsen néz így a nőre,
nem bánt, csak átérez a másik testére.
A közös vágyból élvezet fakadhat,
mely áttör múltat, prűd falakat.
Van, hogy magányban zeng e dal,
hol társpótló tárgy s vágy között nincs többé fal.
Nem pótol másikat, csak kiegészít,
hogy test és lélek harmóniában legyen mindig.
A nő, ki bátran ismeri magát,
s a férfi, nem bánja a másik vágyát.
Ők együtt írják majd az élvezet dalát,
hol nincs határ, csak tiszta láng.
Ne félj, ha tárgy ad új zenét,
nem lopja el a szeretkezés erejét.
Hanem csak út, hol másként él a test,
s a vágy kigyúl, és nem lesz lapos est.
Méhes József
(Zümi bá’)