Másként – vibrivel

A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs,
a test nem rabszolga, hanem parázs.
Nem elrejtendő suttogó zene,
hanem az élvezet táncoló tere.

A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,
ne kérjen bocsánatot örömére.
Nem bűnt követ, csak élvezni tud-tanul,
hisz joga van, hogy kielégült maradjon.

S ha férfi e témára néz komolyan,
tudja meg, együtt szép az öröm oltára.
Ne ítéljen, ne zárja el eszét,
ha megosztják vele a másiknak hitét.

S ha férfi bölcsen néz így a nőre,
nem bánt, csak átérez a másik testére.
A közös vágyból élvezet fakadhat,
mely áttör múltat, prűd falakat.

Van, hogy magányban zeng e dal,
hol társpótló tárgy s vágy között nincs többé fal.
Nem pótol másikat, csak kiegészít,
hogy test és lélek harmóniában legyen mindig.

A nő, ki bátran ismeri magát,
s a férfi, nem bánja a másik vágyát.
Ők együtt írják majd az élvezet dalát,
hol nincs határ, csak tiszta láng.

Ne félj, ha tárgy ad új zenét,
nem lopja el a szeretkezés erejét.
Hanem csak út, hol másként él a test,
s a vágy kigyúl, és nem lesz lapos est.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

A mondás ellenére mégis

Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,

Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra

A kilenc lyukú híd

A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!