Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe,
szétárad, dagad, nőve, felfelé.
Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok,
szemem már a csúcsot kutatja fényben úszva.

A gomoly-torony emelkedik,
a varió ritmusát követi a szívem.
Szárnyam páraködben fürdik,
szél hátán repít, a felhő az ígéretem.

Felhőalap sötétje hívogat,
ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.
A termik átlátszó folyama húz,
remeg, mint szétpattanó varázslat.

Valami eszelős kapja ölbe a gépet,
mint titkos kar, mely az égbe vezet.
A varió lüktet, a szív dobog,
ülésbe szorulva új világ forog.

De a toronyban már más a rend,
szilaj erők kavarognak idebent.
A szelíd termik már hirtelen vihar,
és a játékosság villámmá hasad.

A gépet tépi láthatatlan kéz,
fagyott cseppek verik az orrát,
és minden rezdülés figyelmeztet,
egy lépés még, és a Cumulonimbus vár rád!

Jég koppan a szárnyon,
szívem a viharral ver össze.
Minden méter, minden döntés
a legvégső határ szélére lök.

A gomolyfelhő barát és veszély,
szárnyat emel, de el is nyel, ha nem figyelsz.
Őrülten kell minden emelés,
de csak addig áldás, míg nem vagy túl merész.

Fent a csúcs, a kékbe vágyott ígéret,
de a biztonság az, ami megment téged.
A flieger fordít, spirálba dőlő,
a szív emléket, nem végítéletet őrző.

Megvan a vágyott magasság, fordulok.
A gomoly mögött újra kék az ég.
Tudom, szabadság nincs veszély nélkül,
de az ég tanít - túlélés nélkül nincs újabb repülés.

Méhes József
(Zümi bá’)
(Alias Prof., ahogy Farkas Sándor reptér pk. elnevezett.)

Szerintem:

A vitorlázórepülés élménye mögött ott rejlik az emberi vágy a szabadságra, a határok feszegetésére, és az a tanulság, hogy a szabadság mindig veszélyekkel jár. A természet jelenségei egyszerre barátként és llenségként jelennek meg. A felhő felemel, de el is nyelhet, a termik szabadító erő, de bármikor ellenséggé válhat.