Lehetnek téveszméink

Rég azt tanítja minden földi szó:
az élet egyszer véget ér, s ez a jó.
De hátha más a mindenség rendje még,
az élet és a halál is csak a végtelen része rég.

Az ember mérni szeret és nevezni,
biztos szavakkal rendet teremteni.
De vannak dolgok, melyek nem azért nagyok,
mert értjük őket, hanem mert túlmutatnak rajtunk.

A halál talán nem sötét verem,
csak olyan út, melynek nincs földi neve.
Mi azért félünk tőle oly nagyon,
mert nyomai itt maradnak partjainkon.

Ki egyszer elmegy, nem szól vissza már,
nem int felénk sem hegyen, sem határon át.
A csönd marad, s a csönd nem cáfol, nem ígér,
csak őrzi azt, mit az ész el nem ér.

Sokan rajzolnak túlvilági eget,
hol jutalom vár vagy örök ítélet.
De nem látunk trónt és lángokat,
csak mérhetetlen, néma távlatokat.

Nincs mennyország arany kapuival,
nincs pokol örök, lobogó tüzével.
Csak az a titok marad meg nekünk,
amelyből jöttünk, s amelybe visszatérünk.

A halál nem bíró és nem király,
nem jutalmaz, és nem is büntet már.
Nem mérlegel bűnt vagy érdemet,
csak visszafogad minden életet.

Ha majd végleg lehunyjuk egyszer szemünket,
nem menny, nem pokol ölel át bennünket.
Csak véget ér egy rövid földi rész,
s tovább marad a kimondhatatlan egész.

Bármi történik velünk, a mindenség része maradunk!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!