KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,
ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.
A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,
s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk.

De nem vagyok a rabod, és te sem az enyém,
hanem konszenzus tartson össze, s a remény.
Ha másik felé is húz a vágy, beszéljük meg nyíltan,
mert az átbaszás szétver mindent egy pillanatban.

A szemedben parázs ég, a levegő szinte lángol,
a kurva nagy feszültség végigfut a gáton.
A szádon félmosoly, a tekinteted felel,
de csak a közös igen az, amely egymásba emel.

Lehet a szád mocskos, a vágyad vad és kemény,
lehetne az egész éjszaka lüktető szenvedély.
De ha a másik nemet mond, akkor vége, baszd meg,
nincs olyan kibaszott vágy, mi felülírhatná az elvet.

Remélem tudod, milyen elv a konszenzualitás!
Ha nem jön össze: kiverheted, masztizhatsz egyet!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A kilenc lyukú híd

A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve

Variációk egy témára

Kéz a Kézben! – még csend a vágy, ujjak között bizsergő láng, puha érintés, halk ígéret, út a szívtől a testig ébred. Az a Kézben! – súlyt kap a perc,

Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy, mélyben, hol fojt a csend, s tested csak árnyékot hordoz, s minden perc lassan temet. De jön a másik tüze rád, ujja lángként végigszánt,

Izzás a szürkületben

Lombok közt szűrődik a fény, játszik a fűszál, csillan a rét. A park ölel, csendje takar, titkot őriz minden, ha akar. Két kéz találkozik nesztelen, ujj hegye súrol – remeg

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x