KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,
ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.
A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,
s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk.

De nem vagyok a rabod, és te sem az enyém,
hanem konszenzus tartson össze, s a remény.
Ha másik felé is húz a vágy, beszéljük meg nyíltan,
mert az átbaszás szétver mindent egy pillanatban.

A szemedben parázs ég, a levegő szinte lángol,
a kurva nagy feszültség végigfut a gáton.
A szádon félmosoly, a tekinteted felel,
de csak a közös igen az, amely egymásba emel.

Lehet a szád mocskos, a vágyad vad és kemény,
lehetne az egész éjszaka lüktető szenvedély.
De ha a másik nemet mond, akkor vége, baszd meg,
nincs olyan kibaszott vágy, mi felülírhatná az elvet.

Reméled tudod, milyen elv lényege a konszenzualitás,
ezért a vers sem töménytelen, lucskos baszás!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Közeledés

Az éj leszállt, mint vad, sötét lepel,s a vérünk mélyén ősi dob felel.A józan csend már régen széthasadt,s a testünkben csak ösztön maradt. Szemedben izzó, szűretlen vad fény,mit ragadozó lát

A féltékenység

A szerelem még látszik, de már szétreped a bizalom,a fals gondolat mögött elindult a mérgező fájdalom.A féltés belénk mászik, mint lassan nyíló seb,s a nyugalom helyén csak feszülő vad remeg.

Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek

Előfordul

Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x