Kézfogások

Kiegyensúlyozott kézfogás

Határozott kéz, de nem szorít,
mint aki tudja, meddig tart a hit.
Nem ural, nem von vissza semmit,
csak jelen van, s önmagát jelenti.

Erő és béke egyensúlya él,
nem sürget, nem menekül, nem ítél.
Mentális rend, nyugodt figyelem,
a mozdulatban belső fegyelem.

Nyugalom árad ujjain keresztül,
egyensúly szól, nem kérkedik, nem feszül.
Az erő ott, hol test és lélek egy,
a kéz tanít – harmóniát jelent.

 

Puha kézfogás

A kéz alig érinti a másikat,
mintha bocsánatot kérne a mozdulat.
Nem mer jelen lenni egészen,
csak átcsúszik a pillanaton csendesen.

A test tanulta meg ezt a módot:
kevesebbnek lenni, ha túl sok volt a múlt.
Az idegrendszer halkra vált,
nehogy újra túl közel jöjjön a világ.

Döntést halogat, tekintet lent,
a psziché védekezve ment.
Érzékeny, de törékeny a hit,
a kézmozdulat önmagát rejti itt.

 

Rövid, gyors kézfogás

Gyors mozdulat, már el is enged,
mintha a közelség idővel többet kérne, mint lehet.
A kéz nem marad, nem időz,
mert a mélység sokat ígér, de túl sokat őriz.

A kapcsolat nem mélyülhet el,
mert a rendszer gyors kilépést tervez.
Az idegrendszer mobil, de fáradt,
nem pihen, mert egyetlen pontban támad.

Ez a kötődés nem hideg, csak óvatos,
mert a múltban a közelség vesztese volt.
A kéz gyors, mert a psziché azt tanulta,
hogy a távolság biztonságot adna.

 

Izzadt kézfogás

Nedves tenyér, gyors szívverés,
a valódi pillanat túl sok lett rég.
Szorongás fut az idegen át,
a test mondja ki, mit tilt a száj.

Mentálisan túlterhelt mező,
pszichés hullám, mely időnként kilő.
Az idegrendszer túlhúrozott,
az értelem szabadulni akar ott.

Pszichésen itt megfelelés lakik,
a vágy, hogy elfogadjanak valahogy, valakik.
A lélek azért gyenge – mert túl sokat hord,
és pihenni szeretne, mielőtt összeroppan most.

 

Elnyújtott, kétkezes kézfogás

Két kéz tart egyet túl sokáig,
mintha az elengedés megszüntetné a világot.
Az érintés többet kér, mint ad,
mert a kötődés önmagát keresi a másikban.

A határok elmosódni kezdenek,
a mozdulat identitást is jelent.
Empátia vagy birtoklás,
attól függ, hogy él-e odabent más.

Ez a kézfogás akkor gyógyító,
ha tudja: a másik nem tulajdon.
A pszichés érettség itt abban áll,
ha nem oldódja fel a másik önállóságát.

 

Túl erős kézfogás

A szorítás túl pontos, túl erős,
mintha a világ mindig ellenség volna, s dühös.
A kéz nem enged, mert nem tanulta még,
hogy a közelség nem mindig veszély.

A psziché feszült, készen áll,
mintha minden érintés támadás.
A kontroll nem választás már,
hanem túlélési szabály.

A szorításban tűz lobog,
de nem irányított, csak tombol.
Aki így fog kezet, nem tanult még békét,
csak hiszi, hogy az erő védelmet ígér.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!