A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,
a nappal eltűnik, s minden megpihen.
A sötét letöröl jót és rosszat,
kaput nyit a végtelen nyugalomnak.
A „hajnal” lassan érkezik meg,
az éjtől mindent türelmesen elvesz.
Új élet kezdődik a szikrázó fényben,
s kapu nyílik régi és új reménynek.
Méhes József
(Zümi bá’)
Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)
A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem
Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon,
A felhők könnye még remegve hull,de már a Nap mosolya ráborul.E kettő közt, a törékeny határon,a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson. Megállít egy percre a rohanásban,felnézésre kér a