Két szépség

A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,
a nappal eltűnik, s minden megpihen.
A sötét letöröl jót és rosszat,
kaput nyit a végtelen nyugalomnak.

A „hajnal” lassan érkezik meg,
az éjtől mindent türelmesen elvesz.
Új élet kezdődik a szikrázó fényben,
s kapu nyílik régi és új reménynek.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Játszom

A játék nem csupán gyermek akarása, hanem a lélek örökös újra tanítása. Kíváncsiság, szárnyaló képzelet, hol minden kudarc is új eredményhez vezet. Nem azért fogy el az emberi erő, mert

A dínók éneke!

Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel

Tévedés!?

Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes

Itt van az ősz

A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!