Karácsony

A konyhából fahéj illata száll,
minden porcikán béke jár.
A csend is beszél, suttog, mesél,
a szív hallgatja, s a csoda újra él.

A csomag nem számít, ha ki is nyílik,
ha a mosoly őszinte, már szép itt.
Az ajándék nem tárgy, nem pénz,
hanem hogy itt vagy – ennyi elég.

S ha valaki most egyedül van,
a csillagfény hozzá is halad.
Egy gondolat, egy halk ima,
a szív már nincs egyedül annyira.

S ha majd elcsitul a szent zene,
maradjon bent mindenkiben a béke.
Mert nem múló pillanatnak kellene lenni,
hanem valódi szeretetnek, mely értünk fog felelni.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az árok

Megállok melletted, árok, csendben szólítalak,mint régi ismerőst, akit kikerül sok alak.Most nem hallgatsz, beszélsz velem, sokat láttál már,kerekek zaját, földszagot, esőt, nyarat, vért és határt. Amikor az eső hirtelen zúdul

Porördög

Porördög lép a kúpba rakott kukoricaföldre,csend hasad szét egy vakmerő körre.Ősz rozsdája lobban a határon,barnára égett idő áll meg a tájon. Szárnyát bontja a por keringve, vadon,csavarodik a tér keringve,

Bambulok

Bambulok, áll az idő bennem némán,tekintetem megakad a nihil egy pontján.Nem kérdez az ész, nem felel a szó,csak lebeg a csend, mint elsimult tó. Magam elé nézek, s nincs ott

Séta az erdőben

A fény eltűnik hirtelen, árnyék marad,s a sötétben élesebbé válik minden alak.Hallani vélem, ahogy a föld beszél,mély, lassú hangján régen volt időt mesél. Az árnyék szilánkos csíkban vágja át az

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!