Karácsony

A konyhából fahéj illata száll,
minden porcikán béke jár.
A csend is beszél, suttog, mesél,
a szív hallgatja, s a csoda újra él.

A csomag nem számít, ha ki is nyílik,
ha a mosoly őszinte, már szép itt.
Az ajándék nem tárgy, nem pénz,
hanem hogy itt vagy – ennyi elég.

S ha valaki most egyedül van,
a csillagfény hozzá is halad.
Egy gondolat, egy halk ima,
a szív már nincs egyedül annyira.

S ha majd elcsitul a szent zene,
maradjon bent mindenkiben a béke.
Mert nem múló pillanatnak kellene lenni,
hanem valódi szeretetnek, mely értünk fog felelni.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

Kezdet és vég

A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja

A tél meséje

A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös

Bányában

A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!