JOGOS…

Volt egyszer egy ember, ki hallgatott csendben,
s hitte, hogy a jóság majd mindent tart rendben.
Szívében még őrizte a tiszta, emberi lényt,
s másokban is kereste a megértő reményt.

Sok mindent lenyelt, mit más rá kiáltott,
mosollyal takarta, ha magában fájdalmat látott.
Ha bántották, inkább csak félrenézett,
s azt hitte, a béke mindennél többet érhet.

Ha szólt, azt mondták: túl érzékeny, ne bánja,
ha hallgatott, azt hitték, bárki lábbal tiporhatja.
Nem látták, mennyi mindent kellett elviselni,
csak azt, hogy másnap is volt ereje nevetni.

Egy reggel a tükör előtt sokáig állt,
s a saját szemében valami mást talált.
Nem az az ember nézett vissza, ki tegnap volt,
aki minden bántást megbocsátott, s hallgatott.

„Amíg hallgattam, addig jó voltam nektek,
ha fájt, legyintettetek, s tovább nevettetek.
Most, hogy végre visszaszólok, én lettem a hibás?
de hát az én csendem volt nektek az igás!”

Nem akar már többé mindenkinek megfelelni,
nem fog a saját kárára mások kedvében járni.
Aki bántotta, annak többé nem nyit ajtót,
s nem adja oda újra a lelkét egy hazug szóért.

Ott áll a lelke, héja szétnyitva,
minden régi sérelem mögéje írva.
Már nem az, akit csak úgy kézbe lehet venni,
s nem az, akinek mindent szó nélkül kell tűrni.

Mert van az a pont, ahol elfogy a türelem,
s az ember már nem alkuszik eddigi életével.
De nem mindenki szörnyeteg, kit annak látsz,
van, akit te törtél össze, s most félsz, ha rád talál.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x