Így táncolok

Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,
hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.
Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,
Csak más ütemre lendült mindig a két kezem.

A prímás húzta fennkölten a régi dallamokat,
én közben feldöntöttem széket s padokat.
A többiek bokája csattant, mint ősi ütemek,
az enyéim inkább szóltak, mint vészjelző jelek.

A zenészek is néztek némi szelíd rettegéssel,
hogy vajon melyik ütemet verem le könyökléssel.
A brácsás egyszer felsóhajtott rezignáltan, búsan,
ez a fiú úgy táncol, mint egy vadászó busman.

Mert nem csak az a tánc, mi szabályosan kering,
mi pontos rend szerint közös ritmust ver itt.
Van olyan is, mely bukdácsolva mégis igaz marad,
mint részeg holdfény alatt a tántorgó gondolat.

Ahogy én néptáncolok, olyan nép nincs is.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!