HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,
magával vitte önmagát.
Hiába őriznéd, ami volt,
a múlt kapuja már bezáródott.

Hány szó maradt még odabent,
mit kimondani nem mertünk?
Hány ölelésre nem jutott idő,
hány búcsú lett kimondatlanul késő?

Azt hisszük, ráérünk még,
hogy vár reánk egy újabb év.
De fogy a perc, és fogy a nap,
s az élet észrevétlen elszalad.

Az élet nem áll meg miattunk,
nem várja meg, míg észbe kapunk.
A perc, ha egyszer elszaladt,
örökre néma múlt marad.

Ki mondta meg, hogy a nap felkel,
hogy új reményre ébredsz reggel?
Ki adta biztosan rá szavát,
hogy megérjük a holnap hajnalát?

Ne a sírnál mondd, hogy szeretted,
Ha életében elfeledted.
Ne akkor hulljon könnyed érte,
Mikor már nem jut el a lelke mélyére.

A tegnap elmúlt.
A mának mindjárt vége.
A holnap eljöttét senki nem ígérte!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A változás

Az idő sodor, a perc sosem marad, a lét-folyam hullámzó árnyakat ad. Szikla áll, de lassan porlad el, s a törvény szól, változni mindig kell. Változás, te örök, te törvény,

Ami visszatart

Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,

A véletlen és a szabad akarat

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –

A nemtudás bástyája

Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x